Attól, hogy más életét tönkreteszed, a tiéd még nem lesz jobb.
Ha mást bántasz, csak magadról állítasz ki szegénységi bizonyítványt. Nem ítélkezhetsz. Nincs hozzá jogod. Egy ember élete nem lehet játékszer...
Közömbösnek kell lennie. Nem szabad, hogy érdekeljen. És nem is fog. Minden csak elhatározás kérdése.:)
/Akkor szenvedj...dögölj bele az érzésbe.Kelj fel minden nap úgy, hogy fáj. Ha neked így jó.../
Talán ez a két mondat ébresztett rá arra, mit kell tennem. Megvilágította a célt előttem.
/Meg kell ölnöd az érzéseidet. Csak így sikerülhet./
köszönöm.(L)
Talán nem hinnéd el, de hálás vagyok érte.:) Soha, senki nem mondja meg nekem ilyen őszintén a frankót, és örülök, hogy bíztam benned akkor, amikor elmondtam mindent.
Nem adsz semmit, csak amire szükségem van. És ezzel segítesz. (L)
Egyébként ha mindent összevetek, nem bánom, hogy így alakult. Ez egy nagyon nagy erőpróba számomra, valamit tanulnom kell belőle. Azt hiszem, tudom is mit...
Az emberek, barátok jönnek-mennek. Semmi sem maradhat ugyanolyan, hiszen az unalmas lenne. Elengedem. Kiengedem a szívemből, hogy ne ejthessen több sebet rajta: épnek és egésznek kell maradnia, hogy mikor majd visszaemlékszem az együtt töltött időre, mosolyogni tudjak. Nehéz. De nem lehetetlen. Ahogy semmi sem.:)
Hiányozni fog, azt hiszem...és ezen úgysem változtathatok. De nem is akarok. Kezdek hozzászokni a fájdalomhoz. Néha, ha nem jelentkezik, már hiányérzetem is van.:O együtt élek vele. Azt hiszem, szövetséget kötöttünk mi ketten...
Ha már úgy sem hagy békén...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése